Ígértem, hogy külön blogbejegyzést fogok közzétenni a Hokuleáról, a hajóról, mely a polinéz identitás, kultúra és hagyomány számára legalább akkora jelentőséggel bír, mint számunkra pl. a Szent Korona. Párom és utazótársam, Teodóra erről írt már korábban. Ennél szebben és részletesebben magam sem tudnám összefoglalni a lényeget, így inkább az ő írását idézem:

“A Hokulea a Polinéz kultúra újjáéledésének egyik legfontosabb szimbóluma. Még emlékszem, amikor első hawaii barátom mesélt nekem Okinawán egy hajóról, amit a hawaiiak a hagyományos polinéz óceánjáró kenuk mintájára épitettek a 70-es években. A polinézek a vikingekhez hasonlóan nagytudású és kalandvágyó tengerjáró népek voltak, akik a Csendes-óceán végtelen hullámait nem pusztaságként és akadályként látták, hanem autópályának és kihívásnak. Tájékozódásukat a csillagok, a szél, a madarak, a hullámok és az áramlatok segítették. A Hokulea építésének fő célja az volt, hogy megcáfolja a fehér emberek gőgös és megalázó elméletét arról, hogy a polinéz szigeteket véletlenül találták meg annak idején a hajósok, hiszen nem volt navigációs rendszerük (legalább is nem olyan, amit közös nyelv hiányában meg tudtak volna érteni Cook és társai) csak bolyongtak az óceánon. Ez olyan, mintha velünk magyarokkal azt próbálnák elhitetni, őseink azért nyilaztak hátrafelé, mert nem tudták, hol van a ló eleje.”

Igen, volt sziget, méghozzá a Húsvét szigetek, amit úgy fedeztek fel a hajósok, hogy vihar sodorta oda őket. Ami bizonyitja, hogy tudták, mit csinálnak, az, hogy a vihar után pontosan tudták, hol vannak a saját szigetükhöz képest és a legrövidebb úton vissza tudtak térni onnan.

Hokulea Maori

Hokulea

Honnan a név? A Hokulea az Arcturus csillag polinéz neve, ez Hawaii vezércsillaga. Ezt úgy kell érteni, hogy Tahitiról nézve/hajózva ez a csillag mutatja az irányt Hawaii felé.

Megépült tehát a Hokulea, hála Cook kapitánynak, mivel az ő alapos rajzai voltak a legmegbizhatóbb forrás arról, hogyan is nézhettek ki annak idején ezek a vizijárművek. Cook kapitány arról is beszámol, hogy mikor közeledett Tahiti felé korabeli 3 csomós csúcssebességgel, a polinézek kenui kijöttek köszönteni és bekisérték a vitorlást, úgy, hogy közben köröztek körülötte 16 csomós, addig európai szemmel nem látott sebességgel.

Hokulea Maori Új-Zéland

A Hokulea első útja 1976-ban hatalmas siker volt és a nyugati hatalmak érkezésével feldarabolt polinéz szigetvilág kulturális újraegyesitésének mérföldköve. Iránytű, szextáns, GPS és más nyugati vagy modern navigációs eszköz nélkül eljutott a Hokulea Hawaiiról Tahitiig. Az egyetlen segitség a hajón egy kicsi melanéz bácsi volt, Papa Mau, az utolsó mester, akinek tudása a csillagokról, és a nyilt tengeren való hajózásról felbecsülhetetlen kincs. Ebből igyekeztek megtanulni minél többet azok, akik vele voltak a hajón, bár nem volt könnyű feladat. Papa Mau csak keveset beszélt angolul és egyébként is nagy szivű de szigorú tekintetű ember volt, aki a saját törvényei szerint él és tanit. Papeetében hatalmas tömeg várta a hajót. Az iskolákban, munkahelyeken szünetet hirdettek és harmincezres tömeg tolongott a parton, hogy üdvözöljék a lehetetlennek tűnő vállalkozás bátor résztvevőit.

Hokulea katamarán Új-Zéland

Tragikus út

A Hokulea visszatért Hawaiira és azonnal tervezni kezdték a második utat Tahitire. Sajnos ez tragikusan végződött, a kenu viharba keveredett Hawaii partjaihoz közel és felborult.

A vakák (ahogy a katamaránok) legnagyobb veszélye a felborulás, hiszen szinte a viz tetején ülnek. Mig a vitorláshajót a tőkesúly megvédi a felborulástól, addig a vakát egy nagyobb hullám kibillentheti az egyensúlyából. Egy napot hányódott a legénység a tengeren a felborult kenura kapaszkodva, mig egy utasszállitó gép észrevette őket és pár órával később érkeztek a mentőhelikopterek. Az egyetlen halálos áldozata ennek a szomorú útnak Eddie Aikau volt, minden idők egyik legnagyobb szörföse és a könyörtelen hawaii északi part legendás vizimentője. Ő is tagja volt a legénységnek és miután egy éjszakát eltöltöttek hányódva a tengeren és nem láttak más utat a menekülésre, ő szörfdeszkáján elindult segitségért Maui szigete felé. A legénység végül megmenekült, őt viszont elnyelte a tenger, soha többé nem látták.

Hatalmas kritikának és gúnyolódásnak lett az áldozata ezek után a felborult hajó. Akik hittek benne, és a polinéz egységben és büszkeségben, amit képviselt, nem adták fel, újjáépitették és újra tengerre szálltak vele. A következő út legénységében ott volt a mártirhalált halt Eddie testvére és egyben legjobb barátja, Clyde is.

Polinéz büszkeség

A Hokulea azóta rengeteg utat megtett már Polinéziában. Mindenhol örömmel fogadják és a régi szokásokhoz hiven énekkel, tánccal, lakomával, beszédekkel köszöntik. Olyan szigeteken is előkerülnek a kosztümök és a tradiciók, ahol a mindennapokat már a nyugati kultúra és az angol vagy a francia nyelv határozza meg.

polinéz viselet

“A Hokulea összeköt minket. Azelőtt, ha találkoztam valakivel Tahitiről, nem volt közös témánk, az ő nyelve a francia, az enyém az angol. Ma megtaláltuk a közös nyelvet, meg akarjuk ismerni mindketten a hajót, tanulni a csillagokról, többet tudni közös őseink bölcsességéből. És közben az anyanyelvünk is visszatér és rádöbbenünk, olyan közel áll a tahiti nyelv a hawaiihoz, hogy megértjük egymást” – mondja az egyik navigátor.

Jelenleg újabb hatalmas vállalkozásba vágtak a hawaii csillaghajósok (“star navigators” ez úgy hangzik, mintha egy rossz amerikai sci-fi sorozat hősei lennének, de nem: azért használják rájuk ezt a nevet, mert a legfontosabb tájékozódási pontjaik a tengeren a csillagképek éjszaka). Hároméves világkörüli útra indultak. A múlt tapasztalataiból okulva nem egyedül, hanem kisérőhajóval, ami ugyancsak vaka, tehát hagyományos épitésű kenu. A kisérőhajó a Hikianalia, új zélandi illetőségű hajó, érdekessége, hogy egy német milliomos szponzorálta az épitését.

Napelemekkel ellátott környezetbarát fahajó (ahogy a Hokulea is). A két hajó közötti nagy különbség: a Hikianalia el van látva a modern technika minden navigációs eszközével és figyeli a Hokulea útját. A tempót és az irányt a Hokulea diktálja, Hikianalia csak akkor szólhat bele a menettervbe, ha tragédia fenyegetné a flottát. Az út célja, hogy a polinézek mostmár egy hangként túlmutassanak magukon és fellépjenek a világ előtt. Leginkább azokra a környezeti problémákra szeretnék felhivni a figyelmet, amik mindannyiunkat érintenek, de őket veszélyeztetik leginkább: a tengerszint emelkedése, a Csendes-óceán halállományának kizsákmányolása és vészes fogyása és a tengerek elszennyeződésének aggasztó kérdései.

polinéz szokások

Személyes találkozás

Én azóta lelkes rajongója vagyok a Hokulea történetének, mióta először hallottam róla és hatalmas megtiszteltetés és öröm volt, hogy júliusban jelen lehettem, mikor a két gyönyörű hajó egy harmadik, tahiti illetőségű vakával együtt megérkezett Papeetébe. A fogadóbizottság vezetője hagyományos jelmezben várta őket, dörgedelmes beszéddel, tahiti nyelven. Erre a hajósok vezetője hawaii nyelven válaszolt, biztositotta a tahitiakat, hogy baráti szándékkal érkeztek, elsorolta az eddig meglátogatott szigeteket és hogy hány napot tartott az út. A hajósok virágkoszorút kaptak, majd beszédek és táncok következtek.

polinéz előadás

A következő napokban a hajók Papeete központjában voltak kikötve, igy nekünk is szerencsénk volt meglátogatni őket, körülnézni a hajón és beszélni a hajósokkal. Nem egy kényelmes utazás, amiben részük van, de lelkesen beszéltek róla. Hawaiion olyan sokan vannak, akik önkéntesként jelentkeztek, hogy részt szeretnének venni ezen az úton, hogy a kapitány és a kulcsemberek kivételével a legénység 2-3 hónapig marad a hajón, utána váltás következik. A legénységben a hawaiiak mellett mindig van két helyi is, a tahiti úton két tahiti fiatal, jelenleg pedig szamoaiak. Az ő feladatuk, hogy a többieket beavassák a helyi nyelvbe és a helyi szokásokba és hogy minél többet megtanuljanak a csillagnavigátorok tudásából és azt a saját szigetükön adják tovább.

Rokonlelkek

A ráadás ajándék az volt, hogy még egyszer jelen lehettünk a hajó fogadásán Nukualofában, Tongán. Szerényebb, egyszerűbb ünnepség volt ez, mint a tahiti, de ugyanolyan őszinte örömmel fogadták és vették körül távoli rokonaikat a tongaiak, mint korábban a tahitiak és sok másik sziget az úton.

Nekem személyesen érdekes volt őket most látni, miután már én is megtettem, ha nem is párezret de párszáz mérföldet az óceánon és harmadik hónapja “imbolygó talaj” van a lábam alatt. Más szemmel nézem őket, gyakorlatiasabban, és rajtakaptam magam, hogy figyelem, milyen csomóval kötik ki a hajót a parthoz és átérzem, milyen fáradtak lehetnek egy-egy átkelés után.

csomó polinéz módra

Innen az ő útjuk is (ahogy a miénk is és még sok más vitorlásé) Új-Zélandra vezet tovább, a csendes délen megpihennek pár hónapra, amig a hurrikán évszak lejár a trópusokon. Három a magyar igazság, már alig várom, hogy ott is benne legyünk a fogadóbizottságban. “

A fenti írás megszületése óta eltelt már négy év. Örömmel mondhatom, hogy azóta a Hokulea sikerrel befejezte világkörüli útját és visszatért Hawaii-ra.

Személyesen is külön öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy az új zélandi találkozás is megvalósult. A Hokulea érkezésekor mi is ott körözhettünk kis motorcsónakon a méltósággal érkező polinéz hírnök-vaka körül.

Megosztás