A rendkívül gazdag történelmi múlt és a páratlan természeti értékek mellett Iránban van még egy jelenség, amivel hamar szembesülünk: az elképesztően sokszínű társadalmi képpel. Ezen belül is igazi különlegességnek számít a  hozzávetőleg félmillió főt számláló, s a mai napig vándorló életmódot folytató nomád törzsi közösség. Az egyik legősibb törzshöz, a baktijáriakhoz, mi is ellátogatunk őszi utunk során, hogy betekintést nyerjünk mindennapi életükbe.

Irán, egy sokszínű társadalom otthona

Irán közel 84 millió fős lakosságának mindössze 61%-a perzsa nemzetiségű. A maradék 39%-hoz tartoznak a kurdok, lúrok, beludzsiak, azeriak, arabok, türkmének és más kisebb etnikai közösségek. Az ország határain jóformán alig laknak perzsa nemzetiségűek – ki is használták ezt a történelem során megannyi alkalommal a központi iráni vezetést meggyengíteni kívánó hatalmak.

A lúrok nemzetségébe tartozó bakhtijári törzs családjai Irán délnyugati-nyugati tartományaiban, a Zagrosz-hegység égbetörő vonulatai között élnek évezredek óta. Közel az egykori iráni birodalmak centrumtérségeihez, az ország történelmének alakításában mindig is fontos szerepet játszottak. A XX. század eleji alkotmányos forradalom sikere is főként a bakthijári törzs politikai elitjéhez kapcsolható. Nem véletlen, hogy a növekvő hatalmukat nem nézte jó szemmel a Qádzsár-dinasztia örökébe lépő Reza Kán, aki a Pahlavi-dinasztia első képviselőjeként erőszakos módszerekkel kívánta letörni a bakhtijáriak befolyását. Ennek egyik legfontosabb lépése volt, hogy a vándorló törzseket a városokba kényszerítsék, felhagyva több évezredes hagyományukkal. Reza Khán 1941-es száműzetésével azonban a törzsek nagy része visszatért a hegyekbe, folytatva a korábbi vándorló életmódot.

A múlt, amiből a jelen fakad

Noha a későbbiekben az utolsó iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi igyekezett együttműködni, köztük házasodás révén a törzs elitjével (Szoraja hercegnő, a sah második feleségének apja a bakthijári törzs előkelő származású tagja volt), mégis folytatta édesapja örökségét a nomád törzsek városokba telepítése terén. A legelők államosítása és a letelepedéssel járó előnyök agresszív hirdetése azzal járt, hogy megannyi törzsi család végleg felhagyott a vándorlással. Nem is véletlen, hogy az 1979-es iráni iszlám forradalomban a bakthijári törzs egyértelműen a sah megdöntését követelő táborba sorakozott fel. Az új rendszer azonban már nem kért a bakhtijáriak politikai szerepéből, ami tovább fokozta ősi kultúrájuk eltűnését.

Mindez azonban a múlt, mely nélkül azonban nem érthetjük meg igazán a még ma is vándorló iráni törzsek jelentőségét. Őszi utunk (egyik) különlegességét is tehát az nyújtja, hogy ellátogatunk a Zagrosz-hegység törzsi falvaiba és hegyi legelőire, hogy megismerkedhessünk a bakhtijáriak mindennapjaival. Sokan közülük az első hó előtt levonulnak a nyári szálláshelyükre, Irán délkeleti síkságaira, hogy aztán onnan a tavasz beköszöntésével, családjaikkal, állataikkal és minden holmijukkal ismét útra kelljenek a hegyi legelők irányába.

WanderWell az iráni nomádok nyomában 

Kétnapos programrészünk során a Zagrosz-hegység természeti kincseinek felfedezése mellett „beköltözünk” a napjainkban is ősi hagyományaikat szigorúan tartó bakhtijári törzshöz. Velük fogunk aludni, enni (és ételt készíteni), betekintést is nyerhetünk a kultúrájuk szerves részét alkotó művészeti ágakba (zene, szőnyegkészítés és más textilmunka stb.), továbbá akár részt is vehetünk a szigorú törzsi mindennapok tevékenységeiben.

A bakhtijári törzs körében eltöltött két napunk egyszerre jelenti tehát kulturális és természeti értelemben szeptemberi iráni utunk fénypontját.

Írta: Cseh Zsombor

Megosztás