Malajziát az ónbányászat tette naggyá a 19. században és Kuala Lumpur vált az egyik központjává. Hogyan alakult a bányaváros egy modern metropolisszá? Blogsorozatunkban mutatjuk be. A történet első fejezetének Kína Kapitány a főszereplője, aki megregulázta a kínai titkos társaságokat, azaz munkásokból verbuválódott bandákat és egy működőképes várost szervezett meg.

A város megalapítása

A 19. század elején nagy számban érkeztek a kínai bevándorlók Malajzia Perak tartományába, hogy elkezdjenek ón bányákat létesíteni először a Kinta-völgyben, majd tovább terjeszkedve délre, a Selangor térségbe. 1857-ben a területet birtokló királyi család tagja, Raja Abdullah úgy döntött, hogy kínai befektetőket hív újabb ón lelőhelyeket keresni földjén. Elkezdték a feltárást a Klang és a Gombak folyó találkozásánál, felállították itt táborukat, a helyet pedig Kuala Lumpurnak, azaz „sáros torkolatnak” nevezték el. Egy hónapon belül a csapatból sokan meghaltak maláriában vagy egyéb trópusi betegségben. Nem tűnt egy szerencsés vállalkozásnak, mégis, az fellelt ón még több kínai munkást vonzott ide, és ugrásszerűen egy zajos, problémákkal teli várossá fejlődött. Továbbra is kínai bányászok hada érkezett a területre. Olcsó munkaerőnek számítottak, akik alacsony technológiával és rossz munkakörülmények között, magas teljesítménykövetelmények mellett dolgoztak. A tartományban kezdetben 10.000 munkást foglalkoztattak, amely országos szinten 40.000 nőtt a 70-es évekre.

Az ón útja

Az óntermelés lett az ország húzó iparága, 1874-re már a világ termelésének 55 százalékát adták, ’96-ra pedig Malajzia a világ vezető hatalmává vált az iparágban. Az első számú felvásárlójuk Nagy-Britannia volt, ahol konzerv-, olajhordó és fegyvergyártásban használták fel a fémet. A britek befolyásával felépültek az első vasútvonalak a bányavárosok és a kikötők között. Innen indult a rakomány Szingapúr kohóiba, majd tovább Európába.

Élet a „sáros torkolatban”

A különböző területek munkásai titkos társaságokba szerveződtek, és saját törvényeik szerint szervezték életüket, gyakran kerültek egymással konfliktusba, senki sem tudott parancsolni nekik. A helyi uralkodó megbízott egy helyettest, hogy tegyen rendet a bányákat hatáskörükbe vonni akaró illegális szervezetek között. A tisztséget Yap Ah Loy kapta meg, (1868-1885) Kína Kapitányként vált ismertté, akit ma Kuala Lumpur második alapítójának neveznek. A legenda szerint csupán hat rendőrrel képes volt rendet tartani, úgy tisztelte őt a kínai közösség. Yap Ah Loy szociális intézkedésekbe kezdett: létrehozta az első iskolát és hajléktalanszállót, mindemellett pedig Kuala Lumpurt Selangor tartomány kereskedelmi központjává tette. Központi piacot alakított ki, és engedélyhez kötötte a kaszinók, kocsmák és bordélyházak működését. Ő tulajdonolta a helyi farmokat, és olyan monopóliumokat, mint az ópium kereskedelem, üzleteiből nagy vagyonra tett szert.

Polgárháború és az angol egyeduralom kezdete

A bányászat aranykorszakában a 1860-70-es években a banda rivalizálások állandóak voltak, amelyek polgárháborúvá fajultak. A két legnagyobb kínai triád csapott össze, és beálltak mögéjük a tartományok uralkodói is. Kuala Lumpurt súlyos károkat szenvedett a harcok során. Yap AL Loy újjáépítette a bányász települést, új munkásokat hozott be, sőt maláj farmereket telepített le a város határába. 1874-tól a britek egyre inkább bevonódtak a háborúba féltve kereskedelmi érdekeiket. Selangor szultánja, Abdul Samad elfogadta a Brit Protektorátust, amely szerint a britek átvették a kormányzást, míg a szultán maradt az uralkodó. Kuala Lumpurt tették meg a tartomány fővárosának. Létrehozták a maláj és kínai lakosoktól elhatárolt adminisztratív és lakó részt a folyó nyugati partján. Elkezdődött az angol hegemónia, és egy új iparág felívelése, de szóljon erről a következő blogbejegyzésünk.

Megosztás