Az ónbányászat mellett egy új növény termesztése hozott Kuala Lumpur számára egy második ipari fellendülést. A gumifa magoncai Nagy-Britanniából érkeztek a térségbe, ezekből telepítették be Thaiföld, Malajzia és Indonézia ültetvényeit. A fák lecsapolásából nyerték a nyersanyagot gumigyártáshoz, ami máig vezető iparág az országban, központja pedig Kuala Lumpur. Milyen további hatások határozták meg a maláj főváros 20. századi történetét, erről szóljon most ez a bejegyzés.

Vészterhes idők a város történelmében

A polgárháború lezárása után az angol protektorátussal a város fejlődésnek indult, modern, európai belvárost építettek fel. Korábban egy visszamaradott település volt: minden ház fából készült, a rossz közegészségügyi viszonyok következményeként gyakoriak voltak a járványok, és a szabályozatlan folyó miatt pedig az áradások. 1881-ben egy súlyos tűzvészben leégett a faházakból tákolt város, nem sokkal utána pedig ár sújtott. Kuala Lumpur brit kormányzója, Frank Swettenham, elrendelte a széles utcák és téglaházak építését. Az előző bejegyzésünkből megismert Kína Kapitány szintén támogatta ezt a törekvést, téglagyárat nyitott. Ez a terület ma Brickfields negyedként ismert, de Kis India néven is emlegetik, a nagy arányú indiai lakossága miatt.

Kuala Lumpur első házai alapítás tüörténelem faházak telepesek

Gumigyártás – a gazdaság fellendülése

Az angolok átvették az irányítást az óntermelésben, és egy újabb iparágat is meghonosították, a gumigyártást. A századfordulón beinduló autógyártással nagy igény alakult ki az autógumira, amelyet a századelőn természetes anyagból, kaucsukfa nedvéből állítottak elő. Ültetvényeket hoztak létre, kereskedelemmel és gumigyártással foglalkozó külföldi vállalatok rendezkedtek be az országban. Az mezőgazdasági munkára olcsó külföldi munkaerőt, elsősorban indiaiakat telepítettek be. A város leggazdagabb üzletemberei kínaiak voltak, de a brit érdekeltségű vállalatokat is bevonzották a kedvező gazdasági feltételek. Kuala Lumpur etnikai megosztottsága tehát tovább folytatódott, azonban ezzel párhuzamosan megindult második ütemű fejlődése, a gumiipar a 1900-as első felében már lehagyja az ónbányászatot. A város század eleji 20 km2 kiterjedése 1948-ra már 93 km2-re növekedett. 

Út a függetlenségig

Kuala Lumpur fejlődésében a második világháború és a több, mint három éves japán megszállás hozott megtorpanást. A megszállók a kínai lakossággal kegyetlenül bántak, legalább 5000 embert gyilkoltak meg a város elfoglalásakor. A Burmai Vasút megépítéséhez több ezer indiai kényszermunkást hoztak be az országba. Brit csapatok szabadították fel a várost és vették ismét át a hatalmat. Malajzia 1957-ben nyilvánította ki függetlenségét, és egy krikett pályán, a Merdeka Téren húzták fel a maláj zászlót.

kuala lumpur malajzia délkelet-ázsia történelem vasút függetlenség város utazás
Kuala Lumpur az 1950-es években

Kultúrák olvasztótégelye

Az város etnikai sokszínűsége ma turisztikai vonzerejét növeli, de az angolok távozásával ez megoldatlan és súlyos problémát jelentett. 1969-ben a malájok etnikai zavargásokat keltettek, mert megelégelték, hogy a városiasodott területeken élő kínaiak uralták az ország gazdaságának nagy részét, míg ők szegényebbek és jellemzően a vidéki, egyszerűbb körülmények között éltek. A lázadás a hivatalos források szerint 196 kínai életet követelt, és két évnyi kormányválságot okozott.  A csillapodott kedélyek után a Kuala Lumpur 1974-ben függetlenedett Selangor tartománytól és Szövetségi Területté vált.

A 90-es évek közepéig tartó délkelet-ázsiai térség robbanásszerű fejlődése kihatott a városra, és rendkívül gyorsan metropolisszá fejlődött. Arculata máig őrzi különböző lakóinak nyomait: kínai, indiai negyed egyaránt megtalálható. Európai és a kínai városépítészet jegyei ugyan fellelhetőek, de mára a felhőkarcolókkal tűzdelt városkép uralja a látványt. Erről a hipermodern Kuala Lumpurról az utolsó blogbejegyzésünk mesél.

Megosztás