Ha szóba kerül Kazahsztán, legtöbbünknek valószínűleg nem a minőségi csokoládé jut eszébe. Pedig létezik egy gyár Közép – Ázsiában, azon belül is Kazahsztán Almati nevű városában, ahol (a kazahok szerint) a svájci csokit is túlszárnyaló ínyencségek készülnek.

75 éves tradíció

1942-ben kezdődött a Rakhat édességgyártó vállalat története, amikor a Szovjetunió nyugati feléből a német csapatok előrenyomulása miatt elkezdték Keletre evakuálni a gyártósorokat. Almatiba Moszkvából és Harkovból érkeztek gépek, amikkel az első években utánpótlást gyártottak a frontra. Már akkor is készült csokoládé, amit főleg a katonáknak szántak, hisz már akkor is tisztában voltak annak antidepresszáns hatásával. A Rakhatot 2013-ban felvásárolta a dél-koreai Lotte, ennek ellenére a minőség nem változott, ahogy a gyárat is Almatiban hagyták. A Rakhatnak mára nagyjából 300 különböző terméke lett és a kazahok szemében egyértelműen ez a nemzeti édesség. Bár a boltok polcain ma már nagy számban találunk nyugati márkákat is (pl.: Mondeléz – Milka) mind az idősebbek, mind a fiatalok körében a hazai termékek a legnépszerűbbek. A Rakhat termékek többsége prémiumnak számít, így sok (főleg vidéki) család számára ínyencség.

Csokit minden napra!

Csokoládét nem csak önmagában fogyasztanak Kazahsztánban, de rendszerint tea mellé is

jár. Márpedig teát isznak reggel, délben, este. Ha jártál már az országban valószínűleg nem lep meg, hogy a kazahok a világ élmezőnyébe tartoznak, ha tea fogyasztásról van szó. Évente átlagosan 1,2 kg tea jut egy főre, míg ez a szám Indiában “csak” 650 gramm. A hagyomány még Kínából származik, ahonnan a Selyemúton keresztül jutott el a mai Kazahsztán területére is. Piala nevű kerámia tálból isszák, többnyire tejjel, mellé pedig száraz süteményt és kis, szaloncukorra emlékeztető csokit tálalnak.

Megosztás