Néhány órás buszozással kezdjük a napot, ám a délelőtti órákban már meg is érkezünk a központi hegyvidék között megbúvó Kochkor városkájába. Szállásunkon lerakjuk a cuccaink egy részét, hiszen csak a szükséges felszereléseket visszük magunkkal a másfél napos túránkra. Megebédelünk, és kora délután helyi vezetőink járműveivel tartunk túránk kiindulópontjára. Célunk a 3000 méter felett fekvő türkizkék Kol-Ükök tó lesz, ide pedig egy hosszú, ám kevésbé megerőltető túra után várhatóan naplemente környékén érkezünk majd. A havas hegycsúcsok között fekvő csodálatos tó és a környező méregzöld legelők 3-4 helyi családnak jelentenek biztos megélhetést nyaranta, csapatunk is az egyik családnál fog vendégeskedni ahol 2 jurtában fogunk megszállni az estére. Vendéglátóink pazar vacsorával várnak minket, ahol aztán folytatjuk előző este megkezdett ismerkedési estünket.

Mai túranapunk ismét rengeteg izgalmat tartogat. Az előző napi túrák fáradalmait kipihenve  buszozunk tovább, és egy egészen pazar 3500 méter magas hágón átkelve, kb. 2 óra alatt Kirgizisztán egyik leghíresebb és legszebb tavánál, a Song Kulnál találjuk magunkat. A tóhoz közeli jurtatáborok egyikében megpihenünk, amíg ebédünk készül lesétálunk a 3000 méteren fekvő tóhoz, vadlovakat fotózunk, vagy csak élvezzük a semmihez sem fogható kilátást. Ebéd után aztán lovakra pattanunk, és szelíd, kis termetű kirgiz lovaink segítségével a tó partján nagyjából 8-10 kilométernyi távot fogunk megtenni. A gyakorlottabbak akár vágtázhatnak is helyi lovasvezetőink útmutatásával, ám a teljesen kezdőknek sem kell aggódni, bátran megülhetjük a jószágokat mindenféle tapasztalat nélkül.

A naplementében futunk be jurtatáborunkba, ahol már nem lesz más dolgunk, csak pihenni és élvezni a varázslatos tájat, miközben folklore show közben lehetőségünk van testközelből szemügyre venni a kirgizek nemzeti sportját, amiben két csapat lóháton próbál egy fej nélküli birkát/kecskét bedobni egy traktorgumiba. Európai szemmel morbidnak tűnhet, de Közép-Ázsiában ez mindennapos. Ez is része annak, hogy közel kerüljün kultúrájukhoz, és ne csak lássuk, de értsük is Kirgizisztánt. A meccshez a kiváló helyi vodkák és a lemenő nap sugarai adják az aláfestést.

Első megállónk a Jeti Ögüz, azaz Hét Bika nevű vörös homokkő formáció, ahol egy gyönyörű kilátópontra kapaszkodunk fel. A helyi árusoknál bevásárolhatunk helyi gyümölcsökből, mézből, vagy akár borból is. Újabb egy óra utazással érünk el a Skazka-kanyonba (Mese-kanyon), ami az Issyk-Kul környéki geológiai képződmények etalonja. Káprázatos változatosságú homokkövei, formakincsei valóban egész meseszerűek. Miután kedvünkre kibarangoltuk magunkat ebben a különleges világban, folytatjuk utunkat Karakol városába.

Egész túránk legmegerőltetőbb, leghosszabb, de kétségkívül legemlékezetesebb napja vár ránk. Korai reggelink után gyors pakolás és készülődés, majd rögtön egy keményebb kaptató vár ránk. Ismét lassabb túratempóra váltunk, hiszen eljutunk 4000 méter közelébe, igaz ekkorra szervezetünk már megfelelően lesz akklimatizálódva. Izzasztó emelkedő után, a délelőtt órákban érünk fel első nagyobb pihenőnkhöz, a 3500 méter felett fekvő Ala-Kul tóhoz. Itt aztán korai ebédünk is megejtjük, rákészülve az utolsó, nagyjából 400 méter szintet jelentő szakaszra. A tempó még lassabb lesz, egyrészt a törmelékes, sziklás terep miatt, illetve az egyre fogyó oxigénnel is óvatosan kell majd bánnunk. Szép komótosan, egyre inkább kitáruló panorámában és az alattunk brutális színekben pompázó tavunk fölött, a kora délutáni órákban érünk fel a 3870 méteres Ala-Kul hágóra. A látvány szép idő esetén döbbenetes. A Tien Shan központi, 5000 méter fölé magasodó csúcsai és elképesztő méretű gleccserei mintha csak egy karnyújtásra lennének. Az előttünk elterülő völgyekben túrázók csupán apró hangyáknak tűnnek, pedig hamarosan mi is ezen völgyek egyikében folytatjuk a túránkat. A lefelé menet egy igencsak meredek szakasszal kezdődik, ám utána szép fokozatos lejtés mellett, többször megállva, kellemes túratempóban, a késő délutáni órákban érjük majd el Altyn-Arachan települését. Túránk végén bevetjük magunkat egyszerű menedékházunkba majd elgémberedett végtagjainkat egy forró vizű gyógyfürdőben (amely inkább egy nagy kádhoz hasonlíthat) pihentetjük. Az ünneplés és korai fekvés garantált.

Mai célunk a főváros, de természetesen ezen a napon sem maradunk látnivalók nélkül! Reggel korán kelünk, hiszen vasárnap lévén, Karakolban megrendezésre kerül a messze földön híres állatvásár, amelyről mi sem hiányozhatunk! A  több száz állat és gazdáik páratlan hangulatot teremtenek. Sokszor egészen vicces jeleneteket is láthatunk az alkudozástól egészen addig, amíg szerencsétlen jószágokat valamilyen szállítójárműre fel nem helyezik. Ez persze leginkább csak nekünk, turistáknak vicces, hiszen ez itt az élet szerves része, a haszonállatok pedig a megélhetést szolgálják nagyon sok embernek. Szorgosan kattintgatjuk fotógépeinket, hiszen a kora reggeli súrlófények, az állatok és emberek különös egyvelege kiváló fotótéma.

Utunkat folytatva, következő megállónk Kirgizisztán legöregebb épülete, az ezer éves Burana torony: tetejéről páratlan kilátás nyílik a környező hegyekre. A torony mellett pedig különleges balbalokat, azaz egykori fejfákat is találunk szép számban, ismét kattoghatnak a fotógépek! Visszaérve Bishkekbe pedig nincs más dolgunk, mint újra akklimatizálódni a civilizációhoz, és egy búcsúvacsorán elkölteni az utolsó megmaradt Som-jainkat.