Kezdjük az elején. Ha négy éve valaki megkérdezte tőlem, mit gondolok az utazási irodákról és a csoportos utazásról, sok szépet nem hallott tőlem. Elképzelni sem tudtam ki az, aki rá van szorulva a 21. században arra, hogy más szervezze meg helyette az utazását, és miért jó másik X emberhez alkalmazkodni, amikor megélhetném a felfedezés élményét egyedül is, a saját stílusomban.

Csoportos utazás? 

Utazási irodák iránti ellenszenvem részben fiatalkori útjaimból fakadt. Többször voltam szülőkkel és iskolai kirándulások keretein belül buszos utakon, amikben csak annyi volt a közös, hogy halálra untam magam rajtuk. Ingerszegény, monoton, amolyan nyugdíjas trip volt mindegyik, ahol valódi élményt nem tudtak átadni a szervezők, csak megmutatták nekünk azokat az épületeket, helyeket, amelyek benne voltak a programleírásban. Hiányzott a kaland és a felfedezés élménye. Meg úgy konkrétan maga az élmény…

turisták

Csoportos utazás másképp

Ez a vélemény tulajdonképpen az első általam „szervezett” útig tartotta magát, az volt ugyanis az első alkalom, amikor kalandtúra szerű utazáson ismeretlenekkel vettem részt. Első grúz utam annyira magával ragadott, hogy szerettem volna visszatérni az országba rövid időn belül. ( Így kezdődött a szerelem Grúziával: link ) Így már hazaérkezésemkor elkezdtem közeli barátokat rábeszélni tartsanak velem, de nem sok sikerrel jártam. Mivel saját autó lényegesen nagyobb szabadságot ad, és mivel kevesebb emberrel drágább a bérlése, mindenképp szerettem volna utastársakat. Pusztán anyagi okai voltak tehát, hogy megosztottam utazásomat ismeretlenekkel. Tartottam is tőle, hisz egy kifejezetten rossz társaság elronthatta volna az egész utat. Végül akkora érdeklődés volt a túrára, hogy kisbuszt béreltünk grúz sofőrrel. Nem üzletszerűen szervezett út volt ez, mindenki magának vette a repjegyet, és a szállásokat is foglalhatta volna bárki máshová, mint én, de aztán az egész csapat ugyanott aludt. Ekkor jöttem rá a csoportos utak egyik legnagyobb előnyére, mégpedig arra, hogy bizonyos országokban 10+ embernek gyakorlatilag a csillagokat is lehozzák. Lovagolni szeretnétek de nincs a faluban egy darab alkalmas paci sem? No problem máj frend, holnap reggelre szerzünk lovat. És szereznek. Bejárják a falvakat 50 kilométeres körzetben, de végül szereznek. Szeretnétek részt venni egy tradicionális grúz lakomán, de nincs a környéken egy esküvő sem? No problem máj frend, szervezünk nektek egyet. Csoporttal a hátam mögött lényegesen egyszerűbb volt lealkudni bármit, így olyan kalandokat is átélhettünk, amiket egyedül nagyon költségesen vagy kisebb mázlival sikerült volna csak. Ha a szállásokat, programokat és a kivett szabik/befektetett pénz arányát nézzük, akkor az előzőhöz képest (amikor csoport nélkül mentem) egy jóval színvonalasabb és izgalmasabb utat kaptunk. Legyen viszont bármilyen jó is a program, ha az utastársaid rossz arcok.

 

lovastúra grúziában

El is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amitől a leginkább féltem első csoportos kalandtúrám alkalmával. Az akkori csapatnál változatosabbat elképzelni sem tudnék. Volt köztünk 25 éves egyetemista, negyvenes éveiben járó sikeres vállalkozó, szintén negyvenes világjáró blogger, aki élete első csoportos utazásán vett részt, valamint hetven plusszos örökifjú. Sokan voltunk (tizenhárman), sokfélék, más-más elképzelésekkel, világnézettel, tapasztalattal. Amennyire féltem tőlük, legalább annyira pozitívan csalódtam. Egy út alatt megdőlt minden tévképzetem a csoportos utakkal kapcsolatban, ugyanis bármennyire is különböztünk egymástól, egyvalami közös volt. Az érdeklődésünk. Az a nagyszerű a hasonló programokban, hogy szelektálják az utasokat. Aki nem eléggé nyitott, rugalmas és kalandvágyó, az nem fog jelentkezni egy olyan túrára, ahol lovakkal megyünk gleccsert nézni. Ez a közös pont pedig biztosítja, hogyha örök barátok nem is lesztek (bár ez is gyakran megesik egy csoportos úton) 7-10 napig remekül elvagytok egymás mellett.

grúz kalandtúra csapat

Azóta már túlvagyok jó pár csoportos kalandtúrán és be kell látnom, sok dologban tévedtem. A legfontosabb szerintem, hogy aki csoporttal utazik, az nem feltétlenül azért választja ezt a módját az utazásnak, mert egyedül képtelen lenne megszervezni azt. Nagyon nem. Az elmúlt években volt szerencsém ily módon megismerni olyan világutazókat is, akik száznál több országban jártak, nem riadnak vissza attól, hogy jurtában aludjanak a kazah sztyeppén, stoppoljanak Ázsiában, vagy hetekig túrázzanak a Himalájában. De akkor miért, tettem fel én is a kérdést.

Time is money, máj frend!

Van, akinél a befektetett idő és pénz aránya a döntő. Ugyanis ahhoz, hogy egy kevésbé fejlett turista infrastruktúrájú környéken igazán ütős programot rakj össze, rá kell szánni nem kevés időt a szervezésre. Nagyon nem keveset. Vannak olyanok, (jó páran..) akiknek szabadidőből van a legkevesebb. A szervezésre fordított órákat inkább a hobbijuknak, családjuknak, barátaiknak szentelik. Az pedig örökérvényű igazság, hogy egyedül nem lehet, vagy csak nagyon drágán leszervezni igazán egyedi kalandokat olyan területeken, ahol erre nem eléggé fejlett az infrastruktúra. Így aztán lehet olcsóbb utakat összerakni, mint az irodák, de ár-érték arányban már nem kétséges számomra, hogy melyik nyerne. Persze ez sem feltétlenül igaz, mert ha több heted/hónapod van és low cost hátizsákos utazóként, különösebb igények nélkül járod a világot, akkor esélyes, hogy belebotlasz ilyen lehetőségekbe, csak ugye a többségünknek X szabadnapja van egy évben, és kénytelenek vagyunk azzal gazdálkodni.

martvili kanyon csónaktúra grúzia

Aki keres, az talál!

Van viszont, aki kifejezetten a csapat miatt jár szervezett utakra. Bár nem vitatom az egyedül utazók érdemeit és ennek a sportnak a jótékony hatásait, számomra mindig élvezetesebb volt megosztani az élményt másokkal. Első komolyabb utam után kis prezivel készültem családnak és barátaimnak, mert azt szerettem volna, hogyha bár csak közvetetten is, de részesülhessenek azokból az élményekből, amiket nekem volt szerencsém átélni. Ez a lelkesedés hajt azóta is, amikor csoportot vezetek. Előfordul azonban, hogy a barátaid nem fogékonyak a hasonló utakra, vagy abszolút nem utaznak. Rengeteg ismerősöm tartja pénzkidobásnak az utazást, annak ellenére, hogy jócskán átlagon felül keresnek. Számukra inkább a tárgyak a mérvadóak. Lakás, autó, mosógép. Vannak viszont olyanok is, akik utaznak, de másképp, mint én. Ők inkább nyaralnak és képesek annyi pénzt elkölteni Siófokon, amennyiből én bejárom a Kaukázust. Az utastársaim egy része tehát a társaságot keresi, és általában meg is találják a számításukat.

Ajánlom, de azért nem mindenkinek!

Visszakanyarodva az első bekezdéshez, az, hogy fiatalon megutáltam a csoportos utakat, csak és kizárólag azoknak az irodáknak, és az általuk képviselt begyöpösödött gondolkodásmódnak volt a hibája, akik elvittek azokra a borzalmasan unalmas túrákra. Évekig tartottam magamban a képzetet, hogy a szervezett út kész lehúzás, és akinek van egy kis esze az leszervezi magának. Nagyrészt ezek az élmények is közrejátszanak abban, hogy az általam kitalált túrákon igyekszem a lehető legjobban dobozon kívül gondolkodni és mindenhol a kalandot, a valódi élményeket keresni.

Igaz, a csoportos utazás nem való mindenkinek. Kellő tolerancia nélkül élvezhetetlen, és ilyen esetekben nem csak a saját, de utastársaid élményét is rombolhatod, szóval nem is kell, hogy mindenki csoporttal utazzon. Azoknak viszont, akik rendelkeznek megfelelő mértékű rugalmassággal, érdeklődnek más utazók iránt, szeretnek új társaságokba csöppenni, számukra a csoportos utak sok esetben nagyobb élményeket tartogatnak, mintha egyedül utaznának. Hisz ilyenkor nem csak az új kultúrák, helyek felfedezésének élményét kapod, de egy remek társaságot is.

csoportos utazás grúziába

Megosztás