A trópusi tengerek igazi víz alatti paradicsomok. A korallszirtek színes halai és furcsa élőlényei búvárok és sznorkelezők millióit csábítják a víz felszíne alá. Ám a látványos tengeri édenkert számos veszélyes állat otthona is, melyekkel jobb tisztában lenni. A legtöbben a cápáktól félnek, gyakran oktalanul, míg a halálos veszély akár a tenyerünkben is elférne.
Kúpcsiga – a lassú tömeggyilkos
A csigákról általában nem a veszély jut eszünkbe. A ragadozó életmódot folytató kúpcsigák azonban kivételek. Közel hatszáz fajuk él főként az Indiai- és a Csendes-óceán melegebb, part menti vizeiben, de megtalálhatóak a Földközi-tengerben is. A kúpcsigák hosszú, csőszerűen kinyújtható szájszervükkel, a radulával lesnek prédájukra. Ebben a csőben parányi , méreggel teli tüskék lapulnak, melyeket a csiga belelő áldozatába. Két fajuk, a térképes és textilmintás kúpcsigák toxinja olyan erős idegméreg, hogy egy teljes focicsapattal végeznének perceken belül, ellenszérum nincsen. A nagyobb 10 – 20 cm-es kúpcsigákat szép házukért gyűjtik.
Kockamedúza – a halálos érintés
A kockamedúzák osztályába számos faj tartozik, melyek a világon mindenütt megtalálhatóak. Ám az elhíresült kockamedúza, a Chironex fleckeri Délkelet-Ázsia szigetei és az Ausztrália közötti trópusi tengerek vízét kedveli. Ez az áttetszően kékes, kockára emlékeztető élőlény akár 20 centisre is megnőhet és a csalánozókkal teli csápjai elérhetik a 3 méteres hosszúságot. A balesetek zöme véletlen érintésből származik. A méreg azonnal erős fájdalmat okoz, mely egészen ájulásig fokozódik, és szívmegálláshoz is vezethet. Az áldozatnak nincs ideje kimenni a partra. A halál legtöbbször fulladás miatt következik be.
Kékgyűrűs polip – cuki és megöl
A kékgyűrűs polip a trópusi tengerek lakója Japántól Ausztráliáig. Előszeretettel lapul meg part menti kövek és kagylóhéjak alatt. Ezeket a tenyérnyi állatokat a feltűnően élénk kék gyűrűiről lehet felismerni. Ha veszélyt érez, a gyűrűk vibrálni kezdenek. Nem agresszívek és jobb őket békén hagyni, mert a mérgük egyetlen dózisa akár húsz ember életét is kiolthatja. Harapásuk sokszor észrevétlen, így a bajt csak késve ismeri fel az áldozat. Érdekesség, hogy a kékgyűrűs polipok mérgét nem saját maguk, hanem a nyálukban élő szimbióta baktériumok termelik. Így a kékgyűrűs polip csak kölcsönveszi fegyverét.
Kőhal – a legerősebb mérgű kopoltyús
A kőhal a trópusi tengerek mozdulatlan veszélyforrása. Ausztrália és Indonézia part menti vizeiben gyakran előfordul. Tökéletesen beolvad környezetébe és órákig képes az aljzaton ülni egyhelyben. Mérgét hátuszonyának hatalmas, kitolható tüskéiben rejti, melyet kizárólag védekezésre használ. A legtöbb baleset abból adódik, hogy nem veszi észre és rálépnek. A tüskék még a papucs vagy cipő talpát is átszúrják. Mérge ideg- és izomméreg, rendkívül erős fájdalmat, izombénulást okoz, mely orvosi ellátás híján halálos is lehet.
Tengeri kígyó – egy vízben úszó csíkos szalag
Kígyók nem csak a szárazföldön élnek. A sárga ajkú tengeri krait a trópusi tengerek gyakori lakója. Balin a Tanah Lot templomnál szentnek tartják őket. Az 1-1,5 méteresre megnövő állatok könnyen felismerhetőek fekete-fehér csíkozásukról. Mérgük tízszer erősebb, mint egy kobráé, ám nagyon szelídek, maguktól nem támadnak. Bár csupán néhány marás történik évente, mégis jobb elkerülni őket.
Bordás krokodil – az igazi szörnyeteg
A bordás krokodil India déli partjaitól, Indonézián át egészen Ausztráliáig mindenütt megtalálható a trópusi tengerek vizeiben. Különösen a part menti mangrove mocsarakat, folyótorkolatokat kedveli, de képes a partoktól messzire beúszni. Átlagosan 2,5-5 méter hosszú, súlya közel egy tonna. Emberre is rátámad, főként a párzási és költési időszakban, ha bemerészkednek a területére.
Cápák – a hollywoodi fenevadak
A trópusi tengerek vizeiben főként szirti cápákkal, tigriscápákkal, bikacápával, cetcápával, nagy fehér cápákkal egyaránt lehet találkozni, elvileg. A valóság az, hogy az évente sokszáz millió fürdőző közül nagyjából 120-at fenyeget cápatámadás világszinten, és ebből is mindössze 5-15 lesz halálos kimenetelű. Mégis ezektől a tengeri állatoktól rettegnek a legtöbben, ami jórészt a hollywoodi filmeknek köszönhető. A valóság az, hogy a cápáknak van félnivalójuk az embertől, mivel évente millió számra halásszák, vadásszák őket.
