A különféle népek szerte a világban mindenkor a saját szájuk íze szerint alkották meg közösségi szabályaikat. Ezek között olykor akadnak egészen furcsák és érthetetlenek is.
Egy utazó számára nem egészen haszontalan, ha tisztában van az adott célország sajátos reguláival, nehogy váratlanul izzasztó helyzetben találja magát.
Tilos rágózni Szingapúrban
A gyorsan fejlődő dél-kelet ázsiai városállam életében a 80-as évek derekán komoly gondot okoztak a fiatalok által szétdobált rágógumi maradványok. A piszkos ragacs betapadt a cipők recéi közé, összekente a metrók és városi buszok üléseit. Nem beszélve azokról a gumókról, melyek – ki tudja miért – kulcslyukak réseiben, korlátok alján, illetve postaládák nyílásaiban kötöttek ki. A kormányzat ezért úgy döntött, hogy betiltja a rágózást egész Szingapúrban. Így a mai napig szigorúan tilos rágógumit még csak bevinni is az ország területére.
Ne lépj pénzre Thaiföldön
Thaiföld csodálatos tengerpartjai vonzzák a külföldi turistákat. Azonban néhány szabállyal nem árt tisztában lenni, mielőtt fejünkbe nyomnánk a szalmakalapot. A Thaiföldi Királyságban nagyon komolyan veszik a rágalmazást, és az uralkodóval, X. Ráma királlyal szembeni tiszteletlenséget.
Például egy thai szálloda feljelentett egy amerikai turistát, mert az a Tripadvisoron élesebb hangon merte kifogásolni a hotel éttermének bizonyos rendszabályait. Az ügynek rendőrségi letartóztatás lett a vége, melynek a turista részéről tett nyilvános bocsánatkérés vetett véget.
A thai kultúrában a láb kimondottan tisztátalan testrésznek számít. Ezért ugyancsak büntetendő, ha valaki egy elguruló pénzérmére, vagy egy leeső bankjegyre akárha véletlenül is rálép, hisz azon az uralkodó képmása található. A lábbal tett óvatlan mozdulat könnyen felségsértést jelenthet Thaiföldön, melyet még a szabályokat nem ismerő külföldieknek se néznek el.
Zéró tolerancia Indonéziában
Kiszabadulva a hétköznapok őrületéből, Indonézia fehér homokos tengerpartjain könnyen kísértésbe eshet az utazó, hogy egy ártalmatlan spanglival fűszerezze meg a lazítás örömteli pillanatait. Azonban nem is sejti, mekkora kockázatot vállal ezzel.
Kétségtelen, hogy a szigetországban a turisták által látogatott területeken a helyiek elnézően bánnak a külföldiekkel, azonban van egy határ, amelyet semmilyen körülmények között nem tanácsos átlépni.
Míg egy kocsmából hazafelé, ittasan felülni egy robogóra, leszámítva a komoly baleseti kockázatot, általában nem jár törvényi szankcióval, addig Indonéziában már egyetlen jelentéktelennek tűnő füves cigi elszívása is komoly bajt zúdíthat az óvatlan utazóra.
Az ország törvényei a legszigorúbb módon büntetik a kábítószer használatot, és évről évre sok külföldit tartóztatnak le. Mivel a legtöbb nyugati országgal nincs megkötött kiadatási megállapodás, így szinte semmi és senki se képes az óvatlan füvezőt megóvni a több éves börtön-, vagy adott esetben akár a halálbüntetés borzalmától.
