Amikor utazunk rendre előjön az érzés, hogy milyen jó lenne megosztani ezeket az élményeket az otthon maradt barátokkal és családtagokkal. Emiatt egy útról sem térünk haza üres kézzel. Azonban a mágnesek, képeslapok, kulcstartók és bögrék csak számunkra fognak idővel értéket és emléket jelenteni. Felejtsd el a fiókok mélyére kerülő ajándékokat és inkább lepd meg az otthoniakat egy falat gasztroélménnyel!
Biltong – Dél-Afrika
Az eredeti és hamisíthatatlan szárított-pácolt nyershús Dél-Afrikából származik és története a 17. századig nyúlik vissza. A kontinensen történő belső népvándorlások során az őslakosok sóval és fűszerekkel tartósították a húsokat – főként marhát, de egyéb vadhúsokat is, mint a strucc, szarvas vagy őz – és így született meg ez az egyébként kifejezetten egészséges étel. Semmi szénhidrátot vagy tartósítószert nem tartalmaz, viszont tele van vitaminokkal, nyomelemekkel és fehérjével. Ez a módja a konzerválásnak annyira elterjed és megmaradt, hogy napjainkra az afrikaiak egyik kedvenc nasijává vált.
Harðfiskur – Izland
Talán az izlandi macskák legnagyobb örömére a szigetország egyik kedvence a szárított halból készült chips. Már a vikingek ideérkezésekor is a legnagyobb táplálékforrást a tenger adta és ez máig sem változott, a halászat az egyik legerősebb iparág. Az általában tőkehalból készült harapnivalóhoz a hal teljes egészét – vázát, fejét, húsát, bőrét – felhasználják és hagyják, hogy a hideg Észak-Atlanti levegő kiszárítsa. Bár az illata kellőképp átható – a szigeten egyébként is terjengő kénes szag mellett azért eltörpül -, vajjal fogyasztva kellemes ízhatást kínál.
Churchkhela – Grúzia
Amikor először meglátod, furcsa élményt nyújt az árusoknál és bódésoknál százával lógó ehető gyertyának tűnő édesség. A sötét barnától a sárgába nyúló színekben játszó nyalánkság valójában liszttel sűrített szőlőmusttal bevont dió vagy mogyoróféle. Az ország a jó éghajlatának és domborzati adottságainak köszönhetően évezredekre visszamenő szőlőtermesztési tapasztalattal rendelkezik, melynek egyik gyümölcse a churchkhela, azaz a mustkolbász.
Stroopwafel- Hollandia
A véletlenek összjátékaként jött létre a holland ínyencség. Az elbeszélések szerint 1784-ben egy goudai pék a nap folyamán felhalmozódott morzsákból és ízesítőkből kekszet készített, amit karamellsziruppal vont be. Ma már persze kiforrott recept alapján készül a gofrira emlékeztető kerek ostya, és karamellán kívül egyéb finomságokkal is megtöltik, mint például mogyoróvajjal. Ha a holland hagyományoknak megfelelően szeretnéd elfogyasztani, akkor kávéhoz, teához vagy kakaóhoz eszed, méghozzá úgy, hogy előtte a csésze tetejére helyezed pár percre, hogy a meleg ital hője meglágyítsa a süteményt.
Parenyica sajt – Szlovákia
Bár a hazai boltok sajt pultjaiban is rá lehet találni, azért abban mindenki egyetért, hogy az sosem lesz az igazi. Nincs is annál jobb, mint amikor őstermelőktől vásárolod meg az út mentén vagy a kirakodó vásárokban. A parenyica a szlovák parený (gőzölt) szóból ered, ami a készítés egyik metódusára utal. Az eredeti receptúra alapján színtiszta juhtejből – de minimum 50%-ának annak kell lennie – készülő félkemény sajtot érlelés után nyújtják majd tekercselik, végül aranybarnára füstölik. Az íze mellett a tekergetése is kellemes pillanatokat okoz.
Alfajores – Argentína
Még a legkeményebb szíveket is meglágyító teasüteményt a spanyol gyarmatosítók vitték Latin-Amerikába. Főleg Argentínában terjedt el, de nagy népszerűségnek örvend Peruban, Chilében és Venezuelában is. Hasonlít a hagyományos lekváros linzerhez, viszont az élményt fel kell szorozni minimum kettővel, mert gyümölcsíz helyett dulce de leche-vel, azaz mennyein finom karamellizált tejkrémmel töltik meg.
Iwashi senbei – Japán
Míg itthon a pattogatott kukorica és a nachos szolgál a mozis étkezés palettájául, addig Japánban nem különb ínyencséget rágcsálhat az ember, mint szójaszószban és cukorban kisütött szardíniát, szezámmagban meghempergetve. Az édes-savanyú ízek elegyében senki nem fog csalódni, azonban az illatoktól ez sem segít elvonatkoztatni.