Kevesen ismerik azt a varázslatos szigetcsoportot, amely Lisszabontól 1500 km távolságra húzódik meg az Atlanti-óceánban. Az Azori-szigetek valóban Európa rejtett és vízzel körbeölelt paradicsoma, mely a zöld milliónyi árnyalatában pompázik. Vigyázat, természetimádókat sokkoló élménybeszámoló következik!
Sao Miguel egyetlen reptere a fővárosban, Ponta Delgadában található. A sziget lisszaboni vagy portói átszállással könnyen megközelíthető az ismert fapados légitársaságok járataival. Habár a sziget kiterjedése mindössze 760 km2 , felfedezéséhez mindenképp érdemes autót bérelni, melyet hitelkártyánkat használva már a reptéren is megtehetünk – a szolgáltatók közül az Ilha Verda autókölcsönzőt nyugodt szívvel ajánljuk.
Azori-szigetek – egy legenda nyomában
Ponta Delgadatól észak-nyugatra található a Lagoas das Sete Cidades avagy a két krátertó. A legenda szerint a két tó (Lagoa Azul és Lagoa Verde) egy hercegnő és egy pásztor szerelmi történetéből született meg, a hercegnő zöld szeméből eredő könnyek az egyik tavat zöldre, a pásztor kék szeméből fakadó könnyek pedig a másikat kékre festette. A tavakra pazar kilátás nyílik egy elhagyatott, romos, már-már életveszélyes hotelből – ez a Miradouro da Vista do Rei nevet viseli (egyébként a sziget telis tele van kilátókkal, portugálul miradouro) Javasolt a Boca do Infernohoz is ellátogatni, ahol hobbitos ösvényen keresztül távolról csodálhatjuk meg a tavakat.
A nyugati oldalon érdemes még Mosteirosba autózni, ahol a csodás bazalt kőzet és az Atlanti-óceán morajlása varázslatos élményt nyújt. Mosteirostól délre haladva található a sziget legnyugatibb csücske, a Ponta do Escalvado és a kedvelt, természetes fürdőzési lehetőséget nyútjó Ferraria.
Bűzölgő források és a ‘cozido’
Ponta Delgadatól keletre még sok sok kincset rejteget ez a parányi sziget. A második napon utunk záptojás illatú forrásairól is híres Furnasba vezetett, amely a turisták kedvelt úticélja. Útközben érdemes az autópályáról időként letérni és egy-egy településen áthaladni, kiváltképp Vila Franca do Campo megnézendő, ahonnan megcsodálhatunk egy parányi szigetet az óceánban.
Furnasban kötelező meglátogatni a Terra Nostra botanikus kertet, ahol mindössze 8 euróért nem csak a különleges flórát csodálhatjuk meg, hanem a parkban kialakított termálvizes medenéceben és jacuzzikban is megmártózhatunk.
Fürdőzés után utunk Tony éttermébe vezetett, itt érdemes megkóstolni a helyi specialitást – a cozidot. A cozido húsfélékből és zöldségekből készített egytál étel, ám ezt a nemzeti ételt nem a tűzhelyen készítik el, hanem a fazekat a földbe ássák, így a források vulkanikus gőze különleges aromát kölcsönöz az ételnek. Furnasban egyébként két, forrásokban bővelkedő terület is található – egyik a település nyugati részében, a másik pedig a furnasi tó partján. Vigyázat, a források gőze erősen záptojás illatú!
Ebéd után érdemes a felesleget lemozogni és túrázni egyet a furnasi tó, a Lagoa das Furnas körül. A tavat és települést pedig két kilátóból is megcsodálhatjuk, közülük a Pico do Ferroról elénk táruló látvány a legpazarabb.
Ha már Furnasban vagyunk, az éjszakai fürdőzés a Dona Beijaban kihagyhatatlan. A fürdőben öt kisebb, kb 39 fokos termálmedence található, 4 eurós belépőért cserébe a csillagok alatt, buja növényzettel körbeölelve fürödhetünk.
Egy csésze teát kérek!
A szigeten töltött harmadik napunkon ellátogattunk Európa legrégebbi teágyárához, a Chá Gorreanahoz. A teagyárba ingyenes a belépés, itt megnézhetjük magát a gyártási folyamatot, a berendezéseket és némi jattért cserébe teát is kóstolhatunk. A teagyárban még teázó és üzlet is üzemel, így nem volt kérdés, hogy hozunk haza egy kis kóstolót. A teaültetvények is szabadon látogathatóak, így érdemes egy rövidebb túrát tennünk a cserjék között. A Gorreana szomszédságában működik egy másik kisebb, kevésbé neves teagyár is, a Chá Porto Formosso. Porto Formossoban nemcsak a tea az egyetlen szenzáció, bazalt köves, sziklás partjain akár strandolni is lehet.
Azonban ha az óceánban való fürdést fontolgatjuk, arra a teültetvényektől nyugatra található Moinhos szabad strandja a legideálisabb, ahol az apró kavicsos part és az óriáis hullámok garantáltak. Strandolás után érdemes meglátogatni Moinhos vízesését is.
Utunkat továbbra is nyugat felé folytattuk, útközben megnéztük a Santa Iria kilátót, majd megérkeztünk a sziget második legnagyobb városába, Ribeira Grandebe, ahol meglátogattuk a helyi likőrgyárat. A gyárba szintén ingyenes a belépés, fotózni ugyan nem szabad, cserébe viszont kaphatunk kóstolókat a likőrökből (nekem a tejes likőr volt a kedvencem).
Ribeira Grandétől dél-keletre találjuk a Salto do Cabrito vízesést és egy nemzeti parkot, ahol felár ellenében akár fürödhetünk is a termálvízben. Délre haladva pedig szintén kilátóból csodálhatjuk meg a Lagoa do Fogo tavat. (Sajnos aznap felhők takarták el előlünk a kilátást, így kárpótlásul este még túráztunk egyet a környéken, másik nap viszont bepótoltuk a látnivalót)
Mesés vízesések
A negyedik napon a sziget keleti részét hódítottuk meg. Elsőként Povoacao kikötőjében tettünk egy sétát, majd megtekintettük kilátást a Miradouro do Pico dos Bodesból. Ezt követően Faial da Terra felé vettük az irányt, ahol a sziget egyik legszebb vízeséséig túráztunk. Bár a Salto do Prego vize jéghideg, a vállalkozó kedvű túrázók csobbanhatnak egyet benne.
A kiadós túra után tovább folytattuk utunk a Miradouro da Ponta do Sossego kilátó felé, amely a sziget talán egyik legszebb kilátópontja.
Innen Nordeste felé vettük az irányt, ahol érdemes betérni a Tronqueira étterembe. Mindössze 15 euróért végigehetjük a svédasztalt és kipróbálhatjuk a finomabbnál finomabb fogásokat. Nordestében van még egy világítótorony is, bár a gyalogút szintkülönbsége miatt megtekintése csak vállalkozó kedvűeknek ajánlott. Utunkat innen az északi parton folytattuk tovább, így érkeztünk meg Ribeira dos Caldeirõeshez. A völgyben kialakított park mesés látványt nyújt a csodás, teraszos kertjével és vízeséseivel.
Visszafelé útba ejtettünk még egy kilátót Salganal, megnéztük Maia partját és hazafelé vettük az irányt. Ponta Delgadában még megnéztük az Arruda ananászültetvényeket, este pedig sétát tettünk az alig 45 ezer lélekszámú városkában.
Búcsú a szigettől
Az ötödik napot Ponta Delgada egyik botanikus kertjében, a Jardim Antonio Borgesben indítottuk, ahová említenem sem kell, szintén ingyenes a belépés.
A park után barlangászni indultunk, ugyanis a város alatt húzódik egy vulkanikus eredetű barlang, a Gruta do Carvão. Mivel napos időnk volt, így bepótoltuk a Lagoa do Fogora táruló látványt, majd útba ejtettünk egy ebédet Ribeira Grandén, majd a nap hátralevő részét Calhetas szabad strandján fürdőzéssel és pihenéssel töltöttük.
Útravaló
Mivel az időjárás kiszámíthatatlan, néha erősen szeles, réteges öltözet ajánlott, viszont mindig legyen nálad fürdőruha. A kénes termálvíz egyébként beszínezi a világos fürdőruhákat, így sötétet vigyél magaddal. Mindenképp kóstold meg a cozidot, a Kima maraguja lét, a tejes likőrt és az ananászt. (A Kima függőséget okoz!) Készpénz (euró) legyen nálad, bár a sziget a látnivalók jellegéből adódóan olcsón megúszható. A hortenzia gyönyörű június első heteiben. Alapvetően kevés volt a turista, de ez nem lesz sokáig így. Kérlek óvd a természetet, ha oda látogatsz!
Túraútvonalak: http://trails.visitazores.com/en/trails-Azores/sao-Miguel
Webkamerák, hasznos az időjáráshoz: http://www.spotazores.com/
High five!
Enci