Első izlandi napfényes éjszakánk után bele is vetjük magunkat a sziget legjavába és a legszebb látnivalók érintésével végigjárjuk az Arany Körutat.

Nyitányként megszerezzük az első izlandi vízesés-élményünket. A monumentális Gullfoss-vízesés méretei és ereje letaglózza a csapatot. Hosszan nézzük, ahogy a hatalmas víztömeg mély dübörgés kíséretében két lépcsőfokkal 33 métert zuhan a kanyonba.

Hamarosan már másmilyen dübörgésre fogunk figyelni: rövid autózás után Európa legnagyobb gejzíre fog mocorogni a talpunk alatt. Bejárjuk a Haukadalur geotermikus mezőt, ahol fumarolákkal, iszapfortyogókkal és az utóvulkáni működés további izgalmas képződményeivel is megismerkedünk. Figyelmünk azonban 5-10 percenként biztosan egy irányba szegeződik: kontinensünk legnagyobb gejzírje, a Strokkur, ugyanis menetrend szerint 5-10 percenként óriási ,,robbanás” kíséretében majd’ 15 méteres vízoszlopot lövell a magasba. A természet erejének egyik legszebb megnyilvánulása ez, melyet a Földnek csak nagyon kevés pontján tudunk megfigyelni.

A mai napunk utolsó állomása a Pingvellir Nemzeti Park, ahol egy lépéssel Észak-Amerikában teremhetünk. Nem, ez nem varázslat, hanem színtiszta földtudomány! Izland az eurázsiai és észak-amerikai tektonikus lemezek peremén helyezkedik, melynek a vulkanikus tevékenységek is köszönhetőek. Itt a Pingvellir Nemzeti Parkban a saját szemünkkel láthatjuk a két lemez távolodása következtében keletkező hasadékokat! Kisebb túrát teszünk a sziklafalak között, majd rövidebb utazás után visszatérünk szállásunkra.

Amilyen bonyolult kimondani a nevét, olyan szépséggel fog minket megajándékozni a Fjadrárgljúfur-kanyon. A folyó vájta kanyon kb. 2 km hosszú és mintegy 100 méter mély. A sziklák peremén teszünk könnyű sétát, melynek során néhány kilátópontról megcsodálhatjuk a lenyűgöző formákat. Innen Európa legnagyobb jégtakarójának, a Vatnajökullnak a széléhez, a Skaftafell Nemzeti Parkba utazunk. Körtúránk során – hogy ma se maradjunk vízesés nélkül – érintjük a bazaltoszlopok között alábukó Svartifosst. Ezután egy kilátópontról csodálhatjuk a hatalmas jégtakaró egyik gleccsernyelvét. Ha lehetőségünk nyílik rá és időnk is engedi, tehetünk még egy kirándulást egészen közel a gleccserhez.

A mai nap ugyan lazább lesz, de látnivalókban semmivel sem szegényebb, mint az előzők! Elsőként Izland legnagyobb, nyírfákban gazdag erdejében teszünk egy rövid sétát. Ne becsüljük ám le ennek jelentőségét: Izlandon szinte alig maradt természetes erdő, így az erdősítés egy évszázada nemzeti “kötelesség”. A Hallormsstaður erdő pedig ezek közül a legnagyobb: nagyjából Budapest nagyságú területet sikerült újraerdősíteni. Innen rövid autózással, majd egy kaptatóval érjük el Izland 2. legmagasabb vízesését, a 128 méteres magasságból alábukó Hengifosst. Akiben még van energia és érdeklik a lundák (no, de kit nem érdekelnének ezek a cuki madarak?!), Izland egyik legkeletibb pontjára utazunk, ahol a piciny kikötő felett magasodó domboldalak a lundák egyik kedvelt költési helyszíne. Évente közel 10000 lunda érkezik ide, s mivel a hely teljesen kiesik a turizmus fő sodorvonalából, így háborítatlanul költhetnek. Így nagy esélyekkel láthatunk sok példányt Izland nemzeti madarából.

A képlet ugyanaz, mint előző nap: vulkanizmus és víz. S a látvány? Nos, egészen más és teljesen egyedi. Az Thingvellir Nemzeti Parkban már sétáltunk az észak-amerikai és az eurázsiai lemezek mentén – ezt most itt, a hasadékvölgy északkeleti folytatásában is megtesszük. De, nem is akárhol! Egy Grjótagjá termálvizes barlangban. A mélyből a magasba törünk: a Hverfjall óriási, kietlen, fekete kráterére feltúrázva már nem is a Földön, sokkal inkább a Holdon érezhetjük magunkat. Következő állomásunk ismét egy szürreális látványt ígér: a Dimmuborgir lávamező éles sziklaformái között sétálunk egyet. Innen a Myvatn-tó mentén elhaladva búcsút intünk északkelet Izland vulkáni csodáinak és az Istenek vízesése, a Godafoss érintésével érkezünk meg Akureyrihez közel fekvő szállásunkra. Este folytathatjuk az ismerkedést Izland pazar fogásaival.

Hogy bezáruljon a kör, a mai napon sokat fogunk utazni. Az Akureyri gleccservölgyet elhagyva nyugatra, a Glaumbaer skanzen felé vesszük az irányt. A skanzenben betekintést nyerhetünk abba, milyen körülmények között éltek egykor az izlandiak. Az ezt követő hosszabb utazást a Grabrok-kráternél szakítjuk meg. A több, mint 3000 évvel ezelőtt formálódott kráter tetejére felérve fantasztikus látvány fogad bennünket, a környező hegyek és az alattunk elterülő, mohával benőtt vulkanikus mező semmihez sem hasonlítható tájképet alkot. A délutáni órákban érkezünk vissza a civilizációba, Reykjavíkba. A nap hátralévő részében – kipihenve a hosszú utazást – a belváros hangulatos utcáin sétálhatunk. Rendkívül sok és hangulatos étterem, pub, cukrászda vár ránk, no meg az ajándékboltok egész sora, ahol mindent kaphatunk, amit izlandi!