Reggeli után az UNESCO Világörökség részének számító óvárosban egy kis kultúrsokk után nézünk. Az utcákon nyüzsgő forgalom, kismotorok és riksák mindenfelé. Emberek tömegei alkotnak kaotikus egyveleget a bazár fűszereinek illatával, a kézműves termékekkel, és Távol-Kelet sokezernyi termékével.

Elsőnek a hinduk szent templomegyüttesébe, Pashupatinath-szentélyhez látogatunk, ahol a Bagmati-folyó partján égő tüzeken hamvasztják elhunyt hozzátartozóikat a helyiek.

Ezután a Boudhanath sztúpájához megyünk, mely Nepál és a világ egyik legnagyobb sztúpája és ami a helyiek hite szerint Kassapa Buddha földi maradványait őrzi. Innen a Swayambhunath templomegyütteséhez, avagy a “Majmok temploma” Világörökségi helyszínre megyünk, mely a Buddhisták egyik legszentebb temploma a Földön.

Megnézzük Katmandu főterét, a Durbar-teret, ahol több világörökségi királyi palota és templom található. Ezeket sajnos erősen megrongálta a 2015 földrengés, de felújításuk szépen halad. Este körbenézünk a bazárban, majd elkezdünk hangolódni az előttünk álló túrára.

Reggeli után összepakoljuk felszerelésünket. Nagyobb részét teherhordóink, kisebb részét, napi személyes felszerelésünket mi kapjuk fel a hátunkra, és belevetjük magunkat a Himalája vad hegyi világába. Innen már csak gyalogút vezet a hegyi falvak között, ahol jak-karavánokkal osztozunk az egyre szűkülő hegyi ösvényeken. Függőhidakon kelünk át, hegyvidéki fenyveseken keresztül vezet utunk Marsyangdi-folyó sziklás szurdoka felett. Felettünk magasodik a Paungda Danda 1500 m magas sziklafala, melynek jelentése: a “Mennyország kapuja”. Többször ki-kibukkan az Annapurna II majd nyolcezres, havas, jeges csúcsa. A délutáni órákban érünk Pisang faluig, ahol az éjszakát egy vendégházban töltjük.

Az elkövetkezendő két napot teljes mértékben az akklimatizációnak szánjuk. Azokkal, akik az eddig megtett táv után éreznek magukban energiát, teszünk egy rövid akklimatizációs túrát a környéken a Gangapurna-gleccserhez. Buja erdőkön és meseszép hegyoldalakon keresztül vezet utunk, mire elérünk mai túránk végpontjához, a Gangapurna-tóhoz. Kihagyhatatlan fotótéma, ahogy a türkizkék tavon visszatükröződnek a Himalájai csúcsai! Miután kigyönyörködtük magunkat, visszaindulunk a szállásunkra, ahol a nap hátralévő részét pihenéssel töltjük.

Manangból Yak Kharka falu felé vesszük az irányt. A folyóvölgyön emelkedünk egyre magasabbra, legelő lovak és jakok között. Yak Karkha tulajdonképpen a jakcsordák hegyi legelője – a település is innen kapta a nevét – így a pazar háttér előtt legelő állatok kimeríthetetlen fotó témát kínálnak. Ezen a napon mindösszesen 500 m-t emelkedünk, de ez is elég, hiszen így 4000 m fölött már visszafogottabban kell számolni a métereket.

Túránk legnehezebb napja következik: átkelés az 5416 m magas Thorung La hágón

Mivel egy hosszú és megerőltető nap vár ránk, így korán kelünk. 5 órakor, a hajnalpír fényei alatt indulunk el a híres hágó felé. Lassan, sok pihenővel tarkítva emelkedünk egyre magasabbra. Néhány óra emelkedés után egyszer csak elérjük túránk legmagasabb pontját és ott állunk az imazászlókkal övezett Thorung La hágón, 5416 m magasságban. Alattunk a Muktinath-völgy, felettünk a havas, 6-7 ezres csúcsok emelkednek. A csúcsfotók és az imazászlók elhelyezése után megkezdjük ereszkedésünket a szent Muktinath-völgybe. A szélfútta, kopár hegyek közt megbúvó Muktinath már egy másik világ. Itt, a hatalmas hegyek szélárnyékában, csak az öntözött völgytalpakon létezik élet. Itt telepedtek meg az apró hegyi falvak, melyek már Tibet hangulatát idézik. Az egykori Tibet felé tartó kereskedelmi út is itt vezetett át, éltetve ezzel a hajdanvolt hegyi királyságot, Mustangot, melynek most kapujában járunk. Szállásunk Muktinathban, a már kényelmes, oxigéndús 3800 m magasságban, egy vendégházban lesz.

Jomsom a régió központja, ahol a környék egyetlen reptere található, bár ide is csak kis gépek tudnak leszállni. Miután a reggeli órákban a kies Alsó-Mustang fölé emelkedünk és elhagyjuk a régiót, előreláthatólag a délelőtti órákban meg is érkezünk Pokharába, és elfoglaljuk szállásunkat.

Pokhara – Nepál második legnagyobb városa – mélyen, a Mardi-folyó völgyében trópusi klímán fekszik, mely most melengetően hat a hegyvidéki hidegben edződött testünkre.

Délután szabad program, melynek során pihenhetünk a zöld hegyekkel övezett Phewa-tó partján, vagy bóklászhatunk a környéken. Az elmúlt két hét után jól is fog esni a pihenés!

A mai nap visszautazunk Katmanduba. Este még lesz időnk csatangolni a városban, beszerezni a szuveníreket. Végül pedig egy utolsó közös vacsorán idézzük fel túránk legemlékezetesebb pillanatait.