Napunkat a Katmandutól keletre fekvő Bhaktapurban kezdjük. A Tibetbe vezető egykori kereskedelmi útvonal mentén fekvő történelmi város főterén, a katmanduival azonos nevű Durbar téren több világörökségi királyi palota és templom található. Ugyan a 2015-ös földrengés ezeket erősen megrongálta, de a felújítási munkálatok szépen haladnak. Ezután a Boudhanath sztúpájához megyünk, mely Nepál és a világ egyik legnagyobb sztúpája, és ami a helyiek hite szerint Kassapa Buddha földi maradványait őrzi. Innen a Swayambhunath templomegyütteshez, avagy a “Majmok temploma” világörökségi helyszínre megyünk, mely a buddhisták egyik legszentebb temploma a Földön. Visszatérve Katmanduba, elvegyülünk az utcák nyüzsgésében. Emberek, riksák és kismotorok tömegei alkotnak kaotikus egyveleget a bazár fűszereinek illatával, és Dél-Ázsia sokezernyi termékével.

Pár napra búcsút intünk Pokharának és útnak indulunk a Himalája monumentális csúcsai és völgyei felé. Hile faluba terepjárókkal érkezünk meg, majd innen kezdjük meg a felfelé vezető gyalogtúránkat Ulleribe. A rododendron erdők és a teraszos rizsföldek varázslatos látványa kísér minket, miközben lassan emelkedünk mai végső állomásunkhoz. Ullerit a nepáli társadalom kevesebb, mint 7%-át kitevő magarok vagy mangarok lakják. Bár nincs arra döntő bizonyíték, hogy kapcsolatban lennének a magyarokkal, de érdekes, hogy ők is tulipán motívumos kopjafákkal temetkeznek (akárcsak a székelyek) és eredetmondájukban egy csodaszarvast üldöző testvérpár elevenedik meg, (akárcsak a magyar eredetmondában). A magarok egyben a katonáikról is híres egyik gurkha törzset alkotják. 

A nap végén egy vendégházban pihenünk meg, és élvezzük a helyi ételeket, miközben feltöltődünk a következő nap kihívásaira.

Hajnali indulással kezdjük a napot, hogy napkeltére megérkezzünk a híres Poon Hill kilátóhoz, ahol – kedvező légköri viszonyok esetén – a nap első sugarai által  aranyfénybe borított Annapurna, Dhaulagiri és Machapuchare hegycsúcsaiban gyönyörködhetünk. A Poon Hillről Tadapani felé folytatjuk túránkat. Az ösvény a környék vadregényes erdőin – ahol szerencsével megpillanthatunk langur majmokat – és kisebb hegyi falvakon vezet át, meredek ereszkedő szakaszokkal tarkítva, amelyek nagy odafigyelést igényelnek – de a látvány minden lépést megér.

A reggelt Ghandrukban szabadidővel töltjük, élvezve még a falu nyugodt hangulatát és a környező hegyek látványát. Fájdalmas búcsút intve Ghandruknak, terepjárókkal visszaindulunk Pokharába. A nap hátralévő részében csónakázhatunk a Phewa-tavon. Ezen a napon igazán átélhetjük még Nepálon belül is a piciny hegyi települések és a nagyvárosi forgatag közötti kontrasztokat.

Ma egy hosszabb utazás vár ránk Nepál első, 1973-ban létrehozott nemzeti parkjába, a Chitwanba. A Narayani és a Ripta folyók által határolt, Budapest méretű, szubtrópusi erdőkkel és füves szavannával borított nemzeti park közel 700 állatfajnak ad otthont. Miután elfoglaltuk hangulatos szállásunkat, naplemente előtt még egy rövidebb sétát teszünk a településen, illetve megnézzük a mana zenével kísért Tharu táncot.

A Chitwan nyugodt természeti környezetétől búcsút véve visszautazunk Katmanduba. Délután még be tudjuk szerezni az utolsó ajándékokat, majd egy búcsúvacsora mellett beszéljük át körutazásunk legszebb pillanatait, egyre inkább elmélázva azon, hogy milyen jó lesz hamarosan valamelyik nepáli trekking túrára visszatérni a Himalája vonulatai közé.