A japán teaceremónia, azaz a csanoju vagy csado, japánul a „Tea útja”, nem csupán egy ital elfogyasztását jelenti. Sokkal inkább szertartás, egy kifinomult művészeti és spirituális élmény, ami a zen buddhizmus, az esztétika és a japán etikett ötvözete.

A japán teaceremóniák során elsősorban matchát, azaz porított zöld teát, ritkábban senchát, szálas teát fogyasztanak. Ennél sokkal nagyobb jelentősége van a szertartást meghatározó négy alapelvnek, amelyek a Wa (a harmónia), a Kei (a tisztelet), a Sei (a tisztaság) és a Jaku (a nyugalom).

A tea útja Kínából Japánba

A tea eredetileg Kínából származik. Japánba valószínűleg a 9. században került át buddhista szerzetesek révén. A forró ital fogyasztása eleinte a kolostorokra korlátozódott, mint meditációt segítő szer.

A 12. században egy Eisai nevű szerzetes hozta el Kínából a matcha fogyasztásának szokását. Ez a teafajta már nemcsak a buddhista rituálék során kapott szerepet, hanem elterjedt a szamurájok körében is, mint egészségmegőrző és éberséget fokozó ital.

Buddhista szerzetes japán teaceremónia közben — Buddhista szerzetes teaszertartás közben

A teaivás fokozatosan a köznép körében is szertartássá vált. Ebben kulcsszerepe volt Murata Jukō-nak, a „Tea útjának” atyjaként ismert zen szerzetesnek, aki kidolgozta a teafogyasztás gyakorlatát. Az ő hatására a 16. századra Japán minden társadalmi rétegében elterjedt a teázás.

A tea mint a politika eszköze

A teaceremóniák végső formájukat aztán Sen no Rikyū idején, a 16. század második felében nyerték el. Ő volt a teamester Tojotomi Hidejosi kormányzása alatt.

Szamurájok és gésák egy középkori teaceremónián

Hidejosi volt az a hadúr, aki a hadakozó fejedelemségek korában először egyesítette Japánt. Ebben nem kis szerepe volt a teának. A történetírók szerint Hidejosi építtette meg Kiotóban az Arany Teaszobát, majd 1587-ben megszervezte a Nagy Kitanói Teaszertartást, ahová a rivális hadurakat is meghívta. A találkozó az egész japán elitet megmozgatta, és a káosz évtizedei után az egység korszakának beköszöntét jelentette. A japánok ma is teaceremóniákkal emlékeznek az eseményre az eredeti kitanói helyszínen.

Ne hagyd ki az országról készült átfogó tudástárunkat! Tapasztalt utazók hiteles és hasznos információi. Minden, amit Japán kapcsán tudni érdemes a látnivalókról, túrákról és ételekről. Megnézem!

Sen no Rikyū, Hidejosi teamestere véglegesítette a teaceremóniák alapjait és esztétikai elveit. Filozófiájában a természetesség, a japán léleknek különösen fontos wabi-sabi, azaz a tökéletlenség szépsége és a visszafogottság voltak a központi elemek. Ez nagyban különbözött Hidejosi elképzeléseitől, aki a grandiózust, a csillogót kereste a teázásban is, amit kifejezetten saját hatalmának megszilárdításának szolgálatába állított.

Kettejük viszonya odáig fajult, hogy ura parancsára Rikyū 1591-ben szeppukut, azaz rituális öngyilkosságot volt kénytelen elkövetni.

A teamester öröksége azonban tovább élt, a teaceremóniák a század végére meghódították Japán minden szegletét.

A japán teaceremónia esztétikája

Rikyū filozófiájának köszönhetően a japán teaszertartás nem csupán egy formai rituálé. Teljes élmény, amely magába foglalja a tér, az idő, a mozgás, a tárgyak és az emberi kapcsolatok összehangolását. A ceremóniát egy külön erre a célra épített teaházban, a csasicuban tartják, amely maga is a minimalizmus és a természetesség jegyében készül.

A „Tea útjának” szertartása, a teaceremónia a 16. század vége óta gyakorlatilag változatlan. Ennek során először is a vendégek meghajlással üdvözlik egymást. Ezután kezüket és szájukat megmosva megtisztulnak. Belépnek a teaházba, ahol megcsodálják az eszközöket, a virágdíszt, azaz chabanát, valamint a kalligráfiát. A házigazda, a teishu megkezdi a szertartást. Megtisztítja az eszközöket, elkészíti a matchát, majd elegáns, rituális mozdulatokkal felszolgálja. A vendégek hálásan megköszönik, majd lassan, figyelmesen isszák meg a teát. A szertartást édességek fogyasztása előzi meg, hogy kiemelje a matcha kesernyés ízét.

Japán teaceremónia mester előkészíti a teaszertartást — Japán teaceremónia-mester előkészíti a teaszertartást

A teaceremóniák igazodnak az alkalmakhoz és mint Japánban szinte minden, az évszakokhoz is. Létezik teljes, több órás teaceremónia, a csadzsi, amely magában foglal egy könnyű étkezést, a kaiszekit is. A csakai rövidebb esemény, ilyenkor a vendégek csak édességeket fogyasztanak a tea mellé.

Rikyū öröksége

A teaceremóniák rituáléját a japánok a tökélyre fejlesztették. A szertartás tanulása évekig, sőt, akár évtizedekig is eltarthat. A legismertebb három iskolát Sen no Rikyū családja alapította, amelyek őrzik az eredeti hagyományokat, stílust.

A szertartások eszközei mind kézműves mesterművek és nagy tisztelet övezi őket. A teáscsésze, a bambusz teakeverő, a teatároló doboz és a selyem tisztítókendő generációkon át öröklődnek és különböző történetek kapcsolódnak hozzájuk, amiket a teaceremóniák során elmesélnek.

A modern Japánban a teázás továbbra is kiemelten fontos kulturális és szellemi gyakorlat. Bár a mindennapi életből részben kiszorult, még mindig része az oktatásnak, különösen a hagyományos nevelésben és a művészeti körökben. A csadó, a „Tea útja” ma is a figyelem, türelem, esztétikai érzék és spirituális tudatosság gyakorlása. Olyan művészet, amely a jelen pillanatra irányítja a figyelmet egy gyorsan változó világban.

(Képek: Shutterstock, Wikimedia Commons)