Késő délután érjük el a Bajkál-tó fővárosát, Irkutszkot. Innen még egy esti tajgán átvezető buszút vár ránk, a Keleti-Szajánok 3000 méter fölé törő csúcsai közt elnyúló Tunkinszkij Nemzeti Parkba. Útközben rálátunk a Bajkál-tóra is és hivatalosan átlépünk a buddhista Burjátföldre.

A tegnapi bemelegítést követően ma már kicsit jobban megdolgozzuk a combizmainkat. Az erdőből kiérve meredek ösvényen kapaszkodunk fel a Szajánok fővonulatára, ahol kis tengerszemek érintésével elérkezünk egy meseszép tóhoz. Újfent festői környezetben piknikezhetünk, majd ha kigyönyörködtük magunkat, folytatjuk túránkat vissza a faluba, amihez a Szajánok csipkés gerincének látványá adja a körítést.

Ezen a napon visszatérünk a civilizációba, de nem sietjük el a dolgot. A fővölgyben kacskaringózó Irkut folyó mentén feltörő hévízforrások egyikében először merülhetünk egyet, hogy utána a folyó hideg habjaiban hűsöljünk és ezt akár vodkával a kézben ismételgessük is. Ebéd után a híres, kizárólag márványból készült egykori transzszibériai végállomás érintésével érkezünk a Bajkál partjára.

Miután kisbuszunkkal átkelünk a hamisíthatatlan szibériai tajga egyik hágóján, (és megkóstoltuk a hágóban élő család káposztás pirogját), az Angara folyó folyását követve érkezünk Listvyankába, a Bajkál fővárosába. Az elnevezés megtévesztő, mert egy kis falucskáról van szó, de a nyüzsgő településnek van piaca és néhány helyi portékákat kínáló boltja is, ahova közösen ellátogathatunk.

Vacsora után nem mindennapi program következik, ellátogatunk a szomszédos tanyára, ahol egy orosz-módra felfűtött banya, azaz orosz szauna vár minket. Annak megfelelően gyapjúsapkában, elégséges vodkával vagy teával és kis “konfetti” cukrokkal felszerelkezve ki-ki a saját kedve szerint párologtatja magát, vagy csobban a banya melletti Angara folyóban.

Rövid buszozást követően érünk Kelet-szibéria fővárosába, Irkutszka.

Az Angara partján fekvő város olyan távolságban és izoláltságban van Moszkvától, hogy történelme során minden, a hatalom által száműzött csoport -bolsevikok, politikai üldözöttek, dekabristák, stb. – megfordult itt. Ennek hatására Irkutszk kiemelkedett a közönséges szibériai szőrmekereskedő központok közül, és egyfajta underground kulturális központtá vált. Ebbe a hangulatba kóstolhatunk bele. Az egykori telepesek házai közt az ember szinte meg is feledkezik róla, hogy a Föld egyik legritkábban lakott térségének közepén sétálgat. A város kulturális jelentőségű látnivalói mellett meglátogatjuk az Angara jégtörő hajót, mellyel egykor a vasúti kocsikat szállító kompok előtt törték a jeget. Délután lehetőség lesz az előttünk álló vonatútra vásárolgatni és a piacon elcsodálkozni szibéria megannyi ismeretlen kincsén.

Késő este Irkutsz pályaudvarán elköszönünk Kelet-szibériától és felszállunk az innen 5220km-re lévő Moszkvába tartó vonatra, a Transzszibériai Expresszre.

Amikor a kora reggeli órákban Novoszibirszkbe, Szibéria de facto fővárosába érünk, Moszkvától még mindig 3300 kilométer és 4 átszelt időzóna választ el minket! Ez a  hatalmas (Oroszország harmadik legnagyobb városa) iparváros, lesz számunkra az utolsó megálló utunk során. Hátizsákjainkat a hotel egy erre kijelölt részében hagyjuk és a sok vonatozás után gyalogosan vesszük nyakunkba a várost és felfedezzük az Ob folyó partjain álló főbb nevezetességeket: A szovjetek által lerombolt, majd később újjáépített Szent Miklós kápolnát, az ország legnagyobb operaházát, és a Nyevszkij székesegyházat. Közös programunkat a városi piacon folytatjuk, Szibéria kincsei között válogathatunk.

Ebéd után elfoglaljuk komfortos szállásunkat, majd а délután további része szabad. Érdemes lesz kipróbálni a díszes városi metrót, vagy hatalmas szibériai medvéket lesni az állatkert erre kialakított részében.

Az estét a társaság igényeitől függően egy a Szovjetunió utolsó éveit idéző retro karaoke bárban, vagy egy helyiek által látogatott orosz különlegességeket hatalmas adagokban felszolgáló hangulatos bisztróban zárjuk. Adott esetben a kettő kombinálható..