Hunor a túrázás és a természet szeretetét gyermekkora helyszínéről, Székelyföldről hozza magával. Van egy mondás, miszerint arrafelé a jó, hargitai levegőn érlelődött ember oly sokoldalú, hogy nemcsak mindenhez ért, hanem mindenhez is. Ez Hunorra annyiban biztosan érvényes, hogy már csaknem mindennel is foglalkozott élete során. Budapesti református lelkészi szolgálatból indulva lett a Japánban állomásozó amerikai haderő technikusa. Amint munka után letette a csavarhúzót, legfőképpen a tengerben volt fellelhető búvárkodás, vagy csak simán szabadtüdővel merülve szigonypuskás halászat közben, de még az is előfordult, hogy lelkészként japánul vezetett esküvői ceremóniát.

A Japánban töltött öt és fél év után párjával együtt hátizsákosan vágtak neki a csendes-óceáni szigetvilágnak. Hónapokat töltöttek a Hawaii szigeteken, aztán több mint fél évet Tahitin, ahol míg párja a törzsi táncokat gyakorolta, Hunornak egy hagyományőrző zenekarban sikerült a dobok iránti szenvedélyének hódolnia.

Aztán következett még vitorláshajó stoppolás a Dél-Csendes-óceánon, hajó restaurálás Új-Zélandon, önkéntes munka egy aboriginál közösségben Ausztrália legeldugottab sivatagában és még sokminden más Délkelet Ázsiában.

Hunor jelenleg Budapesten él és idegenvezetőként, túravezetőként dolgozik, de terápiás masszázsra is be lehet jelentkezni hozzá. Amellett, hogy fotós munkákat is vállal, rendszerint látható színpadon is tahitidobos csapatával.

Kikapcsolódásképpen pedig néhány napos motoros túrákat szervez barátaival a környező országokban.