Repülőgépünk menetrendjének függvényében, várhatóan egy átszállással utazunk Budapestről a messzi északon, a Sarkkörön is túl fekvő piciny Evenes településre, ahová az esti órákban érkezünk meg. Ugyan földrajzilag még nem tartozik Lofotenhez, de a természeti környezet már itt sugallja, hogy megérte elrepülni ilyen messze. Az egyszerre vad és megnyugtató norvég fjordvidék látványa innen csak fokozódni fog. Miután felvettük a bérelt járműveinket, a reptér közelében fekvő szállásunkra utazunk, majd vacsora mellett megismerkedünk utastársainkkal.

Előző esti sétánk során bizonyára észrevettük már a kikötő felett magasodó impozáns sziklás csúcsot. Nos, az a Fløya, délelőtti célpontunk. Ismét combos, jórészt kőlépcsős ösvény vezet fel Svolvær “házi” csúcsára. Ha a kilátás nem lenne önmagában elegendő, akkor a lofoteni ingókő, a Djevelporten szikla, tovább fokozza az egyedi természeti közeget.

Visszaereszkedve a városba, a délutáni órákban egy látványos fakultatív kajaktúra keretében egy más perspektívából élhetjük meg a lofoteni csodát. Akik maradnának a szárazföldön, azok sem fognak unatkozni. Ellátogatunk Henningsvær elképesztően egyedi, piciny szigetekre épült kikötőfalujába. S, hogy miért egyedi? Itt-ott már biztosan szembejött velünk a híres lofoteni futballstadion képe – nos, ez Henningsvær, Észak-Velencéje! A bevállalósabbakkal a Svolvaerbe vezető hazautunkon csobbanhatunk is – meleg vízről ne is álmodjunk!

Este, immáron együtt, finom norvég falatok mellett osztjuk meg egymással a délutáni élményeket.

Rövidebb autózás után érkezünk meg a szigetív északi oldalára, ahonnan túránk indul. Lofotennek ebben a szegletében igazán megtapasztalhatjuk a fjordvidék kontrasztjait és vadregényes környezetét: a zöldellő füves domboldalakat, a tekintélyt parancsoló, gránitból felépülő csipkézett vad sziklacsúcsokat, a Norvég-tenger végtelennek tűnő víztömegét, és hegyvonulatok között megbújó békés, homokos tengerpartokat. Intenzív kaptató vezet fel a paplanernyősök körében is kedvelt Ryten csúcsot is magában foglaló asszimetrikus hegygerincre. A morajló tenger irányába szinte függőlegesen leszakadó hegyoldal alján kisebb homokos strandok bújnak meg. Hihetetlen kontrasztok! Mi is leereszkedünk a Kvalvika tengerpartra, ahol noha nagy fürdéssel ne készüljünk, élvezhetjük a hegyekkel körülölelt homokpadot. Átkelve egy nyergen a sziget másik felén találjuk magunkat. Innen egy ismételt kaptatóval érünk el kicsiny tengerszemet, majd ráfordulunk a parkoló felé vezető ösvényre. Visszatérve szállásunkra egy közeli étterem finom, friss tengeri fogásaival tölthetjük fel energiaraktárunkat.

Elhagyjuk hangulatos halászfalunkat, hogy még egyszer bakancsot húzva meghódítsuk Lofoten déli részének ikonikus, fotók, képeslapok, reklámok tucatjairól visszaköszönő csúcsát, a Reinebringen-t. A rövidebb túratávolság és a nagyobb szintemelkedés képlete újfent egy meredek ösvényt tartogat nekünk – de, valamit valamiért! Odafent, a Reinebringen csúcsáról letekintve azonban rájövünk: megérte felmászni! A 360 fokos panoráma elképesztő látványt ígér. S nemcsak a természeti környezet a különleges, hanem a fjordvidéken létrejött apró települések láncolata. A kőlépcsőkből kiépített ösvényen visszaereszkedünk autóinkhoz, majd kezdetét veszi egy hosszabb utazás az evenesi reptér felé. Útközben fotópontokon megállunk, s rövid ajándék vásárlásra is lesz lehetőségünk. Lofoteni utazásunkat egy vidám hangulatú estével zárjuk.